„Nem turistaként érkeztem, és nem látogatóként térek vissza. Egykor ezer forinttal a zsebemben, félelemmel a szívemben léptem át a határt, de Budapest nem bedarált, hanem életre keltett. Tarts velem ott, ahol a macskaköveknek története, a falatnak pedig emléke van.”
Másnap reggel elindultam az ismeretlenbe. Szó szerint. Nem tudtam, pontosan hová megyek, mi vár rám, vagy mit kell majd dolgoznom. Csak annyi volt biztos: Győrben várnak az állomáson, a munka mezőgazdasági lesz, és kapok szállást. Február közepe volt. Arra gondoltam: mi baj lehet? Valószínűleg üvegház, zöldségek - ilyet már csináltam a rokonoknál falun, nem lesz gond. Akkoriban még más volt a világ; eszembe sem jutott, hogy veszélyben lehetnék. Mai fejjel, látva hogyan változtak a körülmények, nem biztos, hogy újra meg merném tenni ezt a vakmerő lépést.
A győri állomáson vártak, majd a külvárosba vittek egy hatalmas, gyönyörű házhoz. Megkönnyebbültem: a gazdagság látszata biztonságot sugallt. Az udvaron azonban egy különös, hatalmas, fekete fóliasátor állt. Oldalt sötét bejárat tátongott, amibe nem lehetett belátni. Életemben nem láttam még ilyet, elképzelni sem tudtam, mit termeszthetnek benne.
A szállásom egy melléképületből kialakított, egyszerű kis lakás volt. Régi bútorok, két ágy, de meleg volt és relatíve otthonos. Gyorsan kerestem egy közeli boltot, hogy a maradék pénzemből túlélőcsomagot vegyek az első hétre. Tudtam, hogy nem lesz sok időm, mert közölték: a munka éjjel kezdődik. A kosaramba mindössze 1 liter tej, egy csomag házi zsír és tíz zsemle került. Semmi más.
Bár otthon a főzés volt a szeretetnyelvem, és a zamatos, magyaros ételekhez szoktam, most be kellett érnem a zsíros zsemlével. Ahogy sétáltam vissza, a közeli lángosozó illata mardosta az orromat. Akkor még nem volt olyan drága, mint ma, de nekem az a pár forint is a túlélést jelentette. Egy jó kávéért pedig bármit megadtam volna.
Aztán kiderült a titok: a fekete sátrak csiperkegombát rejtettek. A feladatom a gombaszedés volt. Akkor még nem sejtettem, hogy ami kezdetben „csak egy munkának” tűnt, az hamarosan egy igazi rémálommá válik.
„Mert Budapest nem csak egy hely a térképen: Budapest egy életérzés. Gyere, nézzük meg együtt a következő sarkot is.”